top of page
Keresés

Műtárgy-kalauz stopposoknak XXVI.

Wolsky András, Random Space-Constellation NO'1, 2023


Az OCTOGON és az Art Advisory Budapest közös sorozatában – az aktuális online tematikához kapcsolódóan – mindig egy-egy újabb hazai művészre és alkotására hívjuk fel olvasóink figyelmét. Az áprilisi, Építészet & Művészet fókuszunknak megfelelően ezúttal Wolsky András Random Space-Constellation NO'1 című térbeli művét mutatjuk be.



Wolsky András, Random Space-Constellation NO1 című alkotása a szentendrei Ferenczy Múzeumban, 2023

 

Wolsky András alkotói folyamata a tudatos tervezés és a generált véletlen szintézisére épül. Munkái képi formában rögzített, egyéni akciókként értelmezhetők. A kezdeti szeriális alkotásait továbbgondolva, egyetemi éveinek végén alkalmazta elsőként a generált véletlent a műveinek létrehozásához. Alkotásainak van egy általa meghatározott szabályrendszere, illetve egy teljesen nyitott, tőle független része is. A művész a Magyar Képzőművészeti Egyetemen folytatott tanulmányai során ismerkedett meg Maurer Dórárával, aki később a mestere is lett. A műtermében való első találkozásra és beszélgetésre meghatározó élményként emlékszik vissza. A nyomdokain haladva Wolsky is az idő rétegeiben hozza létre alkotásait.

2023. március 25-én A GYŰJTEMÉNY címmel nyílt meg a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum új állandó tárlata, melynek egyik érdekessége, hogy a látogatók az általunk bemutatott Wolsky-folyosón keresztülhaladva léphetnek be a kiállított alkotások közé.  


„Inspiratív hetet töltöttem az állványon és létrákon a sötét folyosón, izgalmas volt, ahogyan napról-napra alakult a tér az egyre bővülő képi struktúrával, az unalmas helyiség kitágult, megnövekedett, különös perspektivikus húzása lett, pszeudo-lejtés-és emelkedés érzet keletkezett attól függően, hogy a hosszú folyosó melyik végében tartózkodtam” – mondta a művész. 


Wolsky térfestészeti murális munkájának előzményeként szolgál egy 2014-es festménye: a Rejtőzködő rend dinamikája I. elnevezésű műve lett átprojektálva a Múzeum folyosójának (30 méter hosszú és 5 méter magas) a falaira, padlójára és mennyezetére. Az eredetileg síkban létrehozott alkotása tulajdonképpen fel lett feszítve a térre. A tagolt falakon végigfutnak a festményének sávjai. Az említett tagolásoknak, ki-beugró falszakaszoknak köszönhetően még több kiszámítatlan elem kerülhetett a munkába. 


„A kiinduló képem alapkoncepciója egy olyan négy rétegű vonalhálózat volt, amit egy előre meghatározott szabályrendszer és a generált véletlen kombinációjával hoztam akciószerű munkafolyamattal létre.  Az akkori képen az egymásra kerülő négy rétegnyi különböző irányú vonalstruktúrát fehér vászonra fehérrel festettem. A kíváncsiságom tárgya az volt, hogy a fehérre kerülő fehér –tehát láthatatlanná váló – sávok milyen képi dinamikát fognak létrehozni, ha a négy réteg közös metszésfelületeit teszem csak láthatóvá. A vásznon tehát a véletlenszerűen láthatóvá vált képi elemek, sáv-töredékek a szentendrei helyszínen átprojektálva a nagyon tagolt térre, újabb véletlenszerű konstellációkkal gazdagodtak, azaz egy véletlen képi/téri helyzet állt elő” – meséli András. 


A rovat szakmai partnere az Art Advisory Budapest.


4 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Comments


bottom of page